3.- A női mosdó

Megjegyzés: Jóóóó hosszú résszel jöttem most, ami, hát tartogat némi meglepetést, és ezután a rész után lesz egy kis változás, de nem kell megijedni, jó lesz. ;)

     - Au!- jajdultam fel az álmomból, ugyanis keményen combon rúgtak. Hunyorogva körülnéztem, még bizonyára kint sem volt túl világos, mert a függönyömön csak egy kis halvány fény szűrődött át. Ránéztem az órára, ami fél ötöt mutatott.

     - Fantasztikus.- nyögtem csalódottan. Tipikusan olyan ember vagyok, akit ha egyszer felkeltenek, az esetek 98%-ában nem alszik vissza. Úgyhogy már próbálkozni sem próbálkoztam a sok elbukott korábbi kísérletem után. Kikecmeregtem az ágyból, és odaültem a laptopom elé. Felhajtottam a tetejét, és körülnéztem azokon az oldalakon, amiket napi rendszerességgel szoktam látogatni. Miután végeztem az Amazonon és az iTunes-on (hülye mániáim, egyszerűen nem bírom ki, hogy ne nézzek be ezekre a helyekre), beugrott egy ablak, meg még egy, meg még rengeteg, amik zömmel azt hirdették, hogy „gratulálunk, nyereményed egy iPhone 5, kattints ide a…” vagy hasonló hülyeségeket, majd csukhattam be az összeset egyesével. Aztán megláttam egy YouTube ablakot is, amiről egyből eszembe jutott a tegnap felvett videóm. Gyorsan beütöttem a linket, majd nyomtam egy Entert.

     - Aztaku…- kiáltottam, de gyorsan befogtam a számat, mert nem akartam Lynn-t hajnalok hajnalán felkelteni. Egy pár percig tátott szájjal bámultam a képernyőre, majd Lynn mozgolódása zökkentett vissza a valóságba. Hátranéztem az ágyra, és szerencsére a barátnőm még mindig az igazak álmát aludta. Visszafordultam, és újból elolvastam a nézettséget mutató, hat számjegyből álló számot. Az egészben az volt a legmeghökkentőbb, hogy még a főoldalon is kint volt a kiemelt videók között. Beleolvastam pár hozzászólásba, és némely vélemények hasonló reakciót váltottak ki belőlem, mint például a tegnap esti olasz illető által írt sorok. 

Utána elhatároztam, hogy megyek egyet futni, mert ha már fent vagyok, és úgy sincsen semmi halaszthatatlan, létfontosságú tennivalóm, hasznosan töltsem el az időt. Felvettem egy bő, a végén gumival összehúzott, térdigérő Nike melegítőnadrágot, és egy kapucnis kardigánt, majd vonultam le a bejárati ajtóhoz. Felkaptam a sárga Converse-emet, a fülhallgatót bedugtam a fülembe, beraktam a Sum41-tól a  Still Waiting-et, és el is indultam. Kis kerülőutakon mentem, mert messziről el akartam kerülni a már hajnalban nyüzsgő embertömeget a főúton és környékén. Elfutottam a park mellett is, amit sokszor látogatunk meg Lynnel, majd gondoltam, hogy megiszok egy jó kis Starbucks-féle Cappuccino-t. Szerencse, hogy gondolnak a korán kelő fogyasztókra is, mivel már 6-kor nyit. Így teljesen nyugodtan beülhettem már félhét fele. 

     - Jaj, Lia drágám, hát hol voltál?- kérdezte anyu aggódva.

     - Futottam. Aztán beugrottam még a Starbucksba.- nyomtam puszit az arcára.

     - LIAAA!!!!! Láttad a vid…- üvöltötte, miközben rohant le a lépcsőn. Gondolom meghallotta, hogy megjöttem. Nem fejezte be a mondatot, egyszerűen csak a nyakamba ugrott.

     - Baromira büszke vagyok rád, ugye tudod?

     - Tudom. Nagyon szeretlek.- mondtam meghatódva, ő pedig összeborzolta a hajam.

     - Lááányok, én tudom, hogy nagyon szeretitek egymást, de lassan készülődni kéne.- mondta mosolyogva anyu, miközben becsomagolta a szendvicseinket.

     - Miért is?

     - Ma fél nyolcra kell mennünk. A tornaterem miatt. Emlékszel?

     - Ja, persze. Jellemző, hogy az ilyeneket mindig elfelejtem. Anyu, tudsz adni egy kis mosószert?

     - Még? Nem volt elég az a kétüvegnyi, amit eddig adtam?

     - Ha láttad volna, mekkora felületet kell letakarítanunk…

     - Jó, jó, oké értem. Ott van a mosogató alatt.- kiáltotta, miközben porszívózás után, a földön fekve keresett valamit a nappaliban lévő asztalka alatt. Kuncogva előhalásztam egy újabb flakonnal, majd bele is tettem a táskámba. Utána felrohantam a szobámba, kihalásztam egy csőfarmert; egy vékony anyagú, bő fekete ujjatlant; és egy farmer mellényt, majd lesiettem a lépcsőn.

     - Na, kész vagy?- kérdeztem Lynn-t.

     - Ühüm, persze.- mosolygott rám.

Felkaptuk a cuccainkat, majd húztunk kifelé. Elköszöntünk anyától, és indultunk az innen 20 percre lévő sulihoz.

Amikor végre odaértünk, épp az elkényeztetett libacsapat jött le velünk szemben a lépcsőn. A csirkék vezére, Alexis Daniels, aki a legellenszenvesebb mindközül. A többi inkább csak tapad rá. A gimi első napja óta úgy tekint rám, mint a valami, nem is tudom, egy olyasvalakire, akinek nincs itt a helye, csak idefurakodott, egy értéktelen bevándorló. Persze én sem most jöttem le a falvédőről, néha már akkora túlzásokba tud esni, hogy legszívesebben megfognám a szépen fésült hajacskáját, és lehajítanám a tetőről. Imádkoztam magamban, nehogy hozzám szóljon, mert nem akarom már ezt a reggelt is veszekedéssel kezdeni. Hát, majdnem összejött. De csak majdnem.

     - Nézzétek csak, kik vannak itt. A földön kívüli, és a csatlósa. Megint szépen felöltöztek. Nem akartok saját ruhakollekciókat kiadni? Talán egy-két patkány be is nézne hozzátok.- röhögött azzal az idióta vinnyogásával. A „barátnői” persze ott nyihogtak mögötte.

     - Fogd be, Alexis!- förmedt rá Lynn.

     - Nem foglalkoznál mással?? Rohadtul nincs kedvem foglalkozni veled és a méneseddel.- mondtam grimasszal az arcomon, és Lynn-t továbbhúztam magammal.

     - Hogy mondtad?- fordult felénk olyan stílusban, mint akit vérig sértettek.

     - Kopj le, egyszarvú.- mondtam hátra sem nézve. Belefáradva, de önelégülten képzeltem el magam előtt a döbbent tekintetét.

     - Jó reggelt, Mr. Smith!- köszöntöttük végtelen vidámságot ráerőltetve magunkra. A válasz pedig inkább hasonlított morgásra, mint visszaköszönésre, de ez egyértelműen haladásnak számít, hiszen most nem üvöltött velünk. Éljen. Bementünk a tornaterembe, ahol ott voltak már a többiek is. 

     - Hogy haladtok?- kérdezte Lynn.

     - Mintha a falba lenne vésve.- vakarta a fejét Jim.- Izé, bocs mindenkitől.- fordult körbe zavartan. Na igen, ő, Pete és Louis a falra graffitiztek egy jó nagy képet, amin az ő focicsapatuk nyeri meg a bajnokságot, és a dobogó legfelsőbb fokán állnak. Művészlelkű sportolók, szerintem nincs ezzel semmi baj. ;) Akkor viszont már senki sem tartotta olyan viccesnek a fiúk művét, miután megtudtuk, hogy nekünk is részt kell vennünk a letakarításában. Mindegy, igazából hivatalosan csak félórát kell rászánnunk, a többit a fiúk elintézik.

A nap megint csak gyorsan telt el. Utolsó óránk elmaradt, így hamarabb mehettünk el az iskolából. 

     - Ó, Lia, majd elfelejtettem, ma nem tudok veled menni, mert orvoshoz megyek. Tudod, allergia. Bocsi.

     - Persze, megértem, semmi probléma. Csak kár, hogy még nem megy a suli busz.- néztem csalódottan a parkolóban álló, üres járművekre.- De mindegy, egyszer kibírom egyedül is. Útközben akkor beugrom a könyvtárba. Visszaviszem a Gyönyörű sorscsapást.

     - Oké. Ja, és ha hazamentél, ne felejts el értesíteni, hogy mekkora a nézettséged.- kacsintott rám.

     - Mindenképpen.- öleltem át.- Vigyázz magadra.

     - Te is.

Útközben előhalásztam a fülhallgatómat, kiválasztottam a Jedward-nak az új ESC-s számukat, és ezt hallgattam folyamatosan addig, amíg el nem értem az egyébként körülbelül félúton lévő könyvtárat. Elraktam a telómat, meg a többi kütyüt, és odamentem a pulthoz, ahol a könyvtáros nő szokott ülni, majd odaadtam neki a könyvet.

     - Fogsz most kölcsönözni?- kérdezte kedvesen.

     - Öhm, igen, lehetséges. Megyek is körülnézni.- mondtam, és már el is tűntem a könyvek világában. Rengeteg kötetbe néztem bele, és mindegyiknél csak úgy faltam a sorokat. Aztán kiválasztottam egyet, mert már alapból is baromira nehéz volt a táskám, úgyhogy az  Anna és a francia csókkal a kezemben indultam lecsekkoltatni. Nagy megdöbbenésemre körülbelül két órája voltam már itt, ráadásul rájöttem, hogy nagyon is ideje lenne elmenni WC-re. Amikor eljutottam a mosdóig, éppen nyitottam volna a nőinek az ajtaját, amikor belülről vágták neki az arcomnak.

     - AUU, mi az Isten…- kiáltottam el magam, mert nagyon fájt a homlokom.

     - Jaj, kérlek szépen, ne haragudj rám, én nem akartam, én csak… Jól vagy?

     - Te… Mit keresel a női mosdóban?- kérdeztem elképedve, még mindig a fejemet fogva.

     - Öh, figyelj rám. Emlékszel a nevedre?

     - Te szórakozol velem? Nincs amnéziám, legalábbis remélem.

     - Jó, oké akkor, agyrázkódásod még lehet. Na, hányat mutatok?

     - Ez akkor sem vicces! Áruld már el nekem, hogy mit csináltál a női mosdóban, és miért kellett kijönnöd onnan úgy, mint egy elefántnak?- kérdeztem, miközben hidegvizet öntöttem a flakonomba, hogy azt tartsam a fejemhez.

     - Menjünk innen ki, és elmondom.- mondta, majd a hátamat tolva haladtunk előre.- Gyere, gyere, gyere, gyer…

     - Hé, te már megint itt?- állt fel a könyvtárosnő.

     - Siessünk!- húzott ki a könyvtárból a kezemnél fogva, útközben pedig felkapott egy táskát. Amint megállt, én ki is rántottam a kezemet.

     - Mi volt ez az egész? Mi, mi vagy te, valami bűnöző?

     - Nem. Nem, dehogy. Gyere, üljünk le, és elmondok mindent.

     - Most mondd. Itt.

     - Idefigyelj. Most vágtalak fejbe egy ajtóval. Csodálkoznék, ha nem lenne agyrázkódásod, ezért most szépen leülsz velem egy padra, és minden kérdésedre válaszolok. Ígérem. Egyébként Eric Saade vagyok.

     - Saade?

     - Svédországból jöttem.

     - Pedig az angolod majdnem tökéletes.

     - Csak majdnem?- mosolygott rám

     - Amelia Wright.- nyújtottam felé a kezemet, de az előző akciója miatt, még mindig zavarban voltam.- Oké.- néztem az órámra, miután leültünk a téren egy padra.- Kezdheted.

     - Szóval. Melyikkel kezdjem? A női mosdóba úgy kerültem be, hogy csak annak volt nyitva az ablaka.

Értetlen arckifejezésemet látva, tovább folytatta.

     - A könyvtáros nő azért volt ilyen ellenszenves, mert előadtam a könyvtárban.

     - Mit csináltál?

     - Oké figyelj, énekes akarok lenni. És az is leszek. Így reklámozom magam.- magyarázta úgy, mintha ez teljesen természetes lenne.- Valójában elvesztettem egy fogadást a haverom ellen, és ezért akárhova megyek be, énekelnem kell. És vécére kellett mennem, tehát bementem a könyvtárba, ahol ugye csendben kéne lenni, én pedig… Hát igen, elkezdtem Queen-t énekelni. 

Ennél a pontnál kitört belőlem a röhögés. Ahogyan ezt a lehetetlen dolgot elképzeltem, egyszerűen nem tudtam visszafogni magam. Neki meg abszolút nem volt problémája ezzel, ő is nevetett.

     - De, mivel tudtam, hogy nem lesz hosszú életű a könyvtárban való tartózkodásom, olyan élelmes voltam, hogy előtte mentem vécére.

     - És miért kellett visszamenned?- kérdeztem még mindig nevetve.

     - Bent hagytam a táskám. A nagy harc közepette nem volt időm elmenni érte. Egy ideig gondolkodtam, mert biztos voltam benne, hogy a főbejáraton nem fogok tudni bemenni. Még egy járókelőt is megkértem rá, hogy hozza ki nekem, de…

     - Hagy találjam ki. Elhajtott? Hülyének nézett?

     - Igen, valahogy ennek a kettőnek a kombinációja volt.- mosolygott.- Aztán körbejártam a könyvtár körül, de a hátsó ajtók zárva voltak, így jöttek az ablakok. És a női mosdó,- amit kintről persze nem tudhattam- ablaka volt csak kinyitva. Majd ezután futottam össze veled.

     - Kicsit fájdalmasra sikeredett, de legalább emlékezetes marad. Legalábbis, ha a tükörbe nézek majd, a sebhelyemről biztos te fogsz eszembe jutni.- röhögtem. Egy ideig csak mosolyogtunk egymásra, de egy rezgés visszazökkentett a valóságba. Múúúzást hallottam a táskám aljáról, ezért gyorsan kikaptam onnan és felvettem.

     - Anyu?

     - Lia, hát hol vagy már? Miért nem szóltál, hogy elmész valahova?

     - Bocsánat, teljesen elfelejtettem, én…

     - Úton vagyok a suli felé…

     - Ne, itt vagyok a könyvtárnál.

     - Akkor gyere a parkolóhoz, ott várlak. De siess, már tényleg itt vagyok.

     - Rendben. Puszi.- tettem le a telefont.

     - Figyelj Eric, nekem most nagyon gyorsan mennem kell, mert ha tovább húzom az időt, én nem tudom, mit csinálnak velem.

Majd felálltam a padról, és olyan szédülés kerített hatalmába, hogyha Eric nem kap el, én tuti ájultan esek össze.

     - Elkísérlek, nem hagyhatom, hogy egyedül menj! Ez az egész az én hibám.

     - Köszi, de sajnálom, most azonnal futok. Tényleg mennem kell. Ne haragudj rám. Örülök, hogy megismertelek, nagyon jó fej srác vagy, és sosem foglak elfelejteni.

     - Hidd el, én sem, de egy elérh…

     - Szia Eric.- mondtam, és már futottam is a parkoló irányába.