Epilógus

A vadonatúj sztori epilógusa. Remélem tetszik. ;) xxx

(a véleményeket várom❤)

Teljesen zavaros volt minden, a pulzusom az egekbe szökött,
de én csak egy valakit kerestem. A Green Roomból kilépve (ahol
egyébként tapintható volt az izgatottság), a szembejövő tömegre
nem figyelve haladtam előre felé. Közben elkezdődött az ikrek
előadása, amit nemcsak az alapján tudtam megállapítani, hogy őrült
hangosan és nyújtva mondták be azt, hogy „Írorszáááág”, hanem
felcsendült az a bizonyos vízfelszínről szóló dal, amit elfogultság
nélkül is imádtam. Sajnáltam, hogy nem láthatom az előadást, de
akkor, azokban a percekben csakis egy dologra tudtam koncentrálni.
Mégpedig arra, hogy meg kell Őt találnom.
Amikor hétvégén láttam, egyszerűen nem hittem a szememnek.
Ott nem volt időm megkeresni, de most igen, ugyanis én még bőven
odébb vagyok a sorrendben. Vajon nem akarja, hogy megtaláljam?
Vagy ő is keres engem? Miért nincs sehol, ha nemsokára ő
következik? A csapatából is csak néhányan ültek a számukra
kinevezett félkör alakú kanapén. Lehet, hogy oda kellett volna
mennem, és megkérdeznem őket? Nem lehet. Biztos. Mindegy, már
semmiképpen nem fordulok vissza addig, amíg meg nem találom.
A folyosókon civilek nem mászkáltak, viszont a szervezők, a
tévések, és a mindenféle fontos vendégek miatt elég zsúfolttá, és
nehezen járhatóvá váltak. A szőkéknek a fülbemászó daluk már a
vége felé járt, de még mindig csak mentem és mentem előre. És
nem, nem azzal volt a probléma, hogy esetleg nem ismerem fel, vagy
ilyenek. Ha a nézőtéren ült volna valahol, én biztos megtalálom. De
ott biztos nem volt, és ott sem, ahol én kerestem.
Elképzelni sem tudtam, hogy mennyi lehet az idő, csak
bolyongtam, mások meg csodálkozva vették tudomásul, hogy
én itt lófrálok, ahelyett, hogy a Green Roomban lengetném a
zászlónkat, hátha látszik a tévében. Voltak, akik köszöntek, én rájuk
mosolyogtam, és visszaköszöntem (felismerték már a fejemet), aztán
olyan is akadt, aki még beszélgetni is akart, de a cél még mindig ott
lebegett előttem, úgyhogy nem állhattam le.
Gondoltam benézek az előadó terembe, ahol a színpad és a
nézőtér is található. Valahogy sikerült beerőszakolnom magam
az egyik ajtón, így szinte szembe találtam magam a színpaddal.
Odajöttek hozzám problémázni, hogy menjek vissza a helyemre
(?) és ne zavarjam az előadást, amikor elkezdett dübörögni egy
ritmus, amit most talán a leginkább hallani akartam. Felnéztem, és
megláttam azt az illetőt, akit már hónapok óta kerestem.